A csóti önkormányzat az idén a Somló-Marcal mente – Bakonyalja Leader akciócsoporthoz pályázatot nyújtott be, részben a Kakukk-hegyen található hadifogoly-temető karbantartásához eszközök beszerzésére, illetve a helytörténeti gyűjtőszoba belső felújítása céljából. A pályázat sikeres volt, így már folynak is a munkálatok a faluközpontban található emlékszobában. A temető karbantartásához fűkaszákat és fűrészt vásároltak, mondta el a község polgármestere.

– 1973 őszén nyitották meg Csóton az emlékszobát, tehát a gyűjtemény jövőre 40 éves lesz. Valójában az eltelt négy évtized alatt sok fejlesztés nem történt itt, az emlékszoba a 40 évvel ezelőtti állapotokat tükrözi, ezért gondoltuk, hogy már aktuális lenne a mai kor színvonalának megfelelő kiállítótermet létrehozni – mondta Kékesi István polgármester.

A renoválás keretében megújul a tároló rendszer, felfrissülnek a hadifogolytáborok történetét bemutató, zömében a falakon látható dokumentációk: a térképek, a fotók, a magyarázószövegek. A helyiségben lesz egy projektor is, mely segítségével filmvetítésre nyílik lehetőség. A felújítás keretében kicserélik az ajtót és az ablakot, majd új burkolatot és bútorzatot is kap a helyiség. A külső renoválásra is pályázni fog a község, tudtuk meg a polgármestertől, mert az épület tetejét és a homlokzatát is szeretnék felújítani. A belső renoválást december elejéig szeretnék is elvégezni, mondta Kékesi István.

1973. szeptember 16-án nyílt meg Csóton az emlékszoba, a  csóti hadifogoly-és leszerelő tábor megszűnésének 50. évfordulója alkalmából. Sajnos a faluban már kevesen emlékeznek a Kakukk-hegyen működő táborra, a felnőtt generáció az, amely még szülei, nagyszülei elbeszéléseiből  rendelkezik néhány információval, ismerettel a hadifogolytábor történetével, az ottani élettel kapcsolatban. A hadifogoly-temetőben minden évben szervezett formában is tartanak gyertyagyújtást, és magát a sírkertet is gondozza az önkormányzat. Két évvel ezelőtt az orosz nagykövet is járt a temetőben, amikor is az oroszok számos sírhelyet felújítattak és egy emlékművet is állítottak a táborban elhunyt orosz katonák emlékére.

– Közben-közben akadnak azért  látogatók a hadifogoly-temetőben és az emlékszobában is, főleg turistacsoportok jönnek – mondta Kékesi István.

Az emlékszobában lévő tablókból egyébként nagyon sok mindent megtudhatunk, többek között azt, hogy a tábor három nagy szakaszban működött. 1915-től 1918-ig az osztrák-magyar hadsereg fogságába esett orosz, lengyel, román és olasz katonák hadifogolytábora volt,  1919-ben a polgári forradalom és a tanácsköztársaság idején a román, a cseh, a szerb és az antant csapatok elől kitelepültek menekülttábora,  1919-től 1923-ig a Szovjet-Oroszországból hazatért hadifoglyok egészségügyi és politikai szűrőtábora volt.

Legtöbb információ természetesen az utolsó szakaszról maradt fenn, amikor az idekerülő katonákról a táborban állapították meg, hogy milyen egészségi állapotban vannak, nem szenvednek-e fertőző betegségben, illetve, hogy politikailag milyen gondolkodással rendelkeznek, hordozzák-e a bolsevista eszmét vagy sem.  A második világháborúból minden katona Csóton keresztül ért haza, Pápán ünnepélyesen, katonai külsőségek közepette fogadták őket a vasútállomáson, ahonnan ugyancsak vonattal hozták őket a csóti táborba, melynek természetesen külön vasútállomása is volt.  De működött itt tiszti kaszinó,  posta, volt pékműhely és még mozi is, ahová a falubeliek is kilátogattak. Külön pénze is volt a tábornak, ebből láthatunk is néhány darabot az emlékszobában, és a tárlókban évtizedek óta ott áll Németh László Irgalom című regénye, melyben szerepel a csóti hadifogolytábor. Ma már a tábornak nincs semmi nyoma, a megszűnést követően a falubeliek széthordtak mindent, sok mindent beépítettek saját házaikba, portáikba.

A tábor történetéről régebben dr. Rátz István és Szabó Géza írt egy-egy könyvet, néhány éve pedig a csóti származású dr. Dely Ferenc jelentetett meg egy kiadványt, melyben sok személyes emlék olvasható.

Varga Beáta